A milánói kulináris tradíció és az olasz gasztronómiai művészet szimbólumaként a rizottónak legendás, anekdotákban gazdag történelme van. A legismertebb eredettörténetet egy dokumentum igazolja, mely szerint a milánói ételt először 1574-ben készítették el viccből Mastro Valerio di Fiandra, egy flamand festő lányának az esküvőjére. A mesternek volt egy segédje, akit Zafferanonak (‘sáfrány’ olaszul) hívtak, aki ezt a fűszert saját festékeivel keverte össze, hogy még élénkebbé tegye azokat. Az esküvő során, a sáfránymánia palettáról palettára terjedt, ahogy Zafferano konspirált a séffel, hogy adjon sáfrányt a rizottóhoz, melyet akkoriban csak vajjal kínáltak. A vendégek reakciója volt az igazi meglepetés: azonkívül, hogy pompás ízt adott az ételnek, a sáfrány aranyszínűvé varázsolta azt, mely a gazdagság és jólét szimbóluma. 

1. Lisztezzük be a velős csontot, és pirítsuk barnára egy serpenyőben kevés olajon. Egy másik serpenyőben pirítsuk le a finomra vágott fokhagymát és mogyoróhagymát. Adjuk hozzá a kakukk­füvet, borsikafüvet, majorannát és egy kevés fehérbort. 
2. Tegyük a húst a második serpenyőbe, adjuk hozzá a paradicsomot és egy kevés alaplevet. Fedjük le a serpenyőt és főzzük körülbelül egy órát.
3. Pirítsuk le a rizst egy serpenyőben. Öntsünk rá fehérbort, hagyjuk elpárologni, majd öntsük a tetejére a forró alaplevet.  
4. Tegyük a hagymát a rizses serpenyőbe. A főzés felénél dobjunk bele egy kocka vajat, a velős csontos serpenyő tartalmát és a sáf­rányt. Folytassuk a főzést, és adjunk hozzá alaplevet, ha szükséges.
5. 17 perc után vegyük le a serpenyőt a tűzről, adjunk hozzá vajat és extra szűz olívaolajat, keverjük össze, és adjuk hozzá a reszelt Grana Padanót. 
6. Tegyük a rizst egy meleg tányérra, majd helyezzük a velős csontot a rizsre a tányér közepén.