Fekete-fehér, igen-nem: a shiraz-syrah különleges világa
A köznyelvben jól ismert syrah, más néven shiraz Franciaországból, elsősorban a Rhone völgyéből származó kékszőlő fajta.
Az elnevezésből származó félreértések elkerülése végett érdemes az elején tisztázni: egy és ugyanazon szőlőfajtáról van szó amikor a syrah és a shiraz kifejezések használatba kerülnek, a különbség alapvetően földrajzi szóhasználatból ered: a syrah elnevezést elsősorban Franciaországban, Európa további részein és az Amerikai Egyesült Államokban hallhatjuk, míg a shiraz elnevezés inkább Ausztrália, Új-Zéland, valamint Dél-Afrika különböző térségeire jellemző.
Az elnevezés változatossága szoros összefüggésbe hozható a szőlőfajta eredettörténetével is: a mindent eldöntő DNS-vizsgálatok feltűnése előtt a syrah megjelenésének három verziójával is találkozhattunk. Az egyik szerint a szőlőfajta eredetileg Perzsiából, a mai Irán területéről származik, egész pontosan Shiraz városából, ahonnan a keresztesek hozták magukkal Európába. A második verzió a szőlőfajtát Szicíliához köti – ahol egyébként a syrah termesztés ma is jelentős – míg a harmadik, utólagos tesztekkel alátámasztott és bebizonyított verzió a syraht Franciaországból eredezteti, ahol ma is bőséggel termesztik.
A syrah két dél-francia szőlőfajta keresztezéséből jött létre: az egyik a sötét színű dureza, a másik pedig a halványabb árnyalatú mondeuse blanche. A syrah robosztus, ellenálló, életerős szőlőfajta, mely viszonylag későn virágzik, így a tél végi fagyok veszélye is kevésbé fenyegeti. Általában bő terméshozammal rendelkezik, ugyanakkor figyelni kell a megfelelő napfénymennyiség és hőmérséklet kontrollálására, valamint a talaj mészkőtartalmára is, hogy az elvárt minőségi szintet produkálja. Hűvösebb területeken nem egy esetben gránit talajon termesztik, mert az képes a megfelelő hőmennyiség visszatartására és biztosítására. A szüretelés pontos időpontjának kiválasztása is kulcsfontosságú: ha túl korán szedjük le a tőkékről, akkor elveszítheti aromáinak jelentős részét, ha pedig túl későn, akkor vastagabb jellegéről kell lemondanunk.
Mivel testes, fűszeres borok készítésére alkalmas szőlőfajtáról beszélünk, alkalmas a tölgyfahordós érlelésre is. Mélybordó színű, magas tannin-tartalommal rendelkezik. Melegebb éghajlaton a fekete- és pirosbogyós ízjegyek dominálnak: feketeszeder, ribizli, áfonya, lekváros, esetenként keserűcsokoládés aromák. Hűvösebb, ámde megfelelő mikroklímával rendelkező területeken az ízjegyek inkább fűszeres, savasabb végletekbe csaphatnak, enyhe ásványos jelleggel párosulva.
Magyarországon egyelőre viszonylag kevés shirazzal találkozhatunk – az országban található syrah-k nagy része import termék. Mivel nagy testű, jellegzetes ízvilágú borról beszélünk érdemes nehezebb fogások mellett szervírozni. Tökéletes választás lehet egy nyár esti barbeque befejezéseként, steakek, sült bárányborda, kacsahús vagy akár a pörköltek mellé is, ugyanakkor egy tonhalfogás vagy sajttál társaságában sem fog nekünk csalódást okozni. Amennyiben egy kiadós hamburger vacsorát tervezünk, úgy nyugodt lélekkel nyúljunk egy palack syrah után, a párosítás tökéletes lesz. Mindemellett nem szabad megijednünk akkor sem, ha desszert mellé szeretnénk felszolgálni ezt a különösen testes, bogyós ízvilágú vörösbort: mivel nem egy esetben a keserű csokoládé aromáit fedezhetjük fel ebben a típusban, nyugodtan tálaljuk csokoládés desszertek mellé, mennyei ízharmóniát érhetünk el vele.