Gyöngyöző szilveszteri álom: a pezsgő
Teljes bizonyossággal megállapítható, hogy az ünnepi alkalmak egyik elengedhetetlen kelléke a gyönyörű, apró buborékokkal tarkított italkülönlegesség, vagyis a pezsgő.
A pezsgő a bornak azon fajtája, ahol az érés folyamata nem fahordóban vagy acéltartályban zajlik le, hanem magában a palackban. Eleinte ezt a típusú italt gyakorlatilag selejtnek titulálták, míg végül a tizenhetedik század derekán a franciaországi Champagne-tartományban, egy Szent Benedek-rendi szerzetes, Piérre Perignon elkészítette az első üveg pezsgőt: egy viaszba mártott dróttal erősítette oda a parafadugót a légmentesen lezárt pezsgősüveghez. Ezt az eljárást eleinte különösen nagy titoktartás övezte, de a tizennyolcadik századra a pezsgő már sok helyen ismeretes italnak számított. Az eljárás lényege, hogy a parafadugóval légmentesen lezárt üvegben az erjedés folyamata során keletkező szén-dioxidnak nincs hová szöknie, így az az erjedés legvégéig a palackban marad. A pezsgő előállításához – ahogyan azt már korábban is említettük – bort használnak. Azok a borok sokkal alkalmasabbak erre a célra, amelyeknek savtartalma némileg alacsonyabb, ízjegyeik könnyedebbek. Magyarországon elsősorban a chardonnayt, a zöldveltellinit, a hárslevelűt, az olaszrizlinget és a pinot noirt, valamint a különféle muskotályos szőlőfajtákat használnak az eljárás során.
Hazánkban először Gróf Széchenyi István használta a pezsgő kifejezést Hitel című művében. A magyarországi pezsgőgyártás középpontja akkoriban egyértelműen Pozsony volt, míg az első komolyabb pezsgőtétel gyártása Fischer János borkereskedő nevéhez kötődött. Az 1867-es párizsi világkiállításon a magyar pezsgők már komoly elismeréseket gyűjtöttek be, így innentől hazánkban rohamos léptékben és azelőtt nem látott mennyiségben alapítottak pezsgőgyárakat – a századfordulóra már majdnem tíz jelentősebb pezsgőgyár is működött, köztük a ma is jól ismert Törley gyár is. Az ekkoriban legyártott palackok száma a pezsgő népszerűségének emelkedésével már milliós nagyságrendekre rúgott.
A pezsgő fajtáinak szárazság tekintetében több típusát is megkülönböztetjük: brut, brut nature, extra brut, sec, demi-sec, doux. A pezsgő a közhiedelemmel ellentétben nem azonos a habzóborral, a cavaval, sem a proseccóval. A habzóbor például nemes egyszerűséggel a szén-dioxid utólagos hozzáadásával készül, így semmiképpen sem összekeverendő a hosszadalmas és sokféleképpen elkészíthető erjedés útján keletkező pezsgővel. Az olasz származású, azon belül is pontosan Veneto tartományból érkező, alacsonyabb alkoholtartalmú proseccóból is megkülönböztethetünk többfélét: az erőteljesebb, buborékos spumantét és a gyengédebb, lágyabb frizzantét. A „cava” elnevezésű itallal is többször találkozhatunk főként spanyol éttermek borlapjának hasábjain: a cava elnevezést csak és kizárólag a katalán területeken termesztett szőlőfajtából készült, valamint kizárólag Katalóniában palackozott pezsgőkre használhatjuk.
Ebből kiindulva megállapíthatjuk, hogy egy rendes, erjesztéses eljárással készült pezsgő sokkal magasabb áron kelhet el, mint egy mesterséges, utólagos eljárással készített gyöngyözőbor, amelynek az élettartama sajnos sokkal rövidebb, mint a pezsgőé.
Akármelyik európai terület pezsgője mellett is tesszük le a voksunkat, biztosan nem érhet minket csalódás, hiszen a fent említett típusok között mindenki megtalálhatja a saját ízlésének megfelelő ízvilágot, irányzatot, szőlőfajtát.
