Gesztenyés desszertek – Télies édességek
Az ízletes gesztenye régóta ismert és méltán elismert az édességek világában. Intenzív, édeskés ízével számtalan desszertkülönlegesség alapanyagaként is bizonyított már – a frissítő fagylaltoktól a tortákon át a légies felfújtig.
Egy gesztenyés desszert sikerének a kulcsa, hogy alapként gesztenyelisztet, gesztenyepürét, vagy egész gesztenyét használunk. A gesztenyeliszt lényege, hogy a gesztenyeszemeket először megszárítják, megpörkölik – mivel karakteres íze hőkezelés révén érvényesül – és végül őrlik. Ezt a lisztet használhatjuk torta, palacsinta, vagy akár kalács készítésére. Így a hagyományos sütemények rendhagyó, ugyanakkor különösen könnyen emészthető változatát kapjuk, de bárki előtt ott a lehetőség teljesen egyedi variációk létrehozására.
Krémes finomságok püréből
Gesztenyepüré készítéséhez a gesztenyét először meg kell főzni, majd hámozni. Ezt követi a pürésítés az adott receptben szereplő hozzávalókkal. Az így kapott édes krém különösen kedvelt Franciaország déli részén, Magyarországon és Ausztriában. Önmagában is nagyon finom, de fantasztikus ínyencségeket is lehet belőle készíteni, például jégkrémet, parfét, lekvárt, pudingot, vagy szuflét.
A svájci konyha egyik remeke a vermicelles. Először elkészítik a pürét, majd cukrot, vaníliát, vajat, és cseresznyelikőrt adnak hozzá. Ezt a masszát egy lyukacsos végű habzsákon kell átnyomni, hogy hosszú, vékony szálakat kapjunk, ami úgy néz ki, mint a megfőtt spagetti. Fogyasztható magában vagy megbolondíthatjuk némi vanília fagylalttal, tejszínhabbal, vagy krémes habcsókkal.
Remek desszert készülhet egész gesztenyéből is. Ilyen a „marrons glacés” (cukrozott gesztenye), aminek csupán említésétől minden édességrajongónak csorog a nyála. Különösen Francia- és Olaszországban népszerű, ugyanis mindkét nemzet azt gondolja, hogy ők találták fel ezt az isteni csemegét valamikor a 15. vagy 16. században. Az alapelv ugyanaz, mint a kandírozásnál: a főtt gesztenyét meleg cukoroldatba mártogatják, újra és újra. Aztán addig szárítják, amíg végül már egészen alacsony a víz-, viszont magas a cukor tartalma, ráadásul kívül is kemény cukorréteg borítja. A „marrons glacés” önmagában is mennyei, de más desszertek dekorációjaként is remekül megállja a helyét.
