A pettyes az igazi: a kis pettyes macskacápa
A kis pettyes macskacápa elnevezés némi kettős érzettel lengi körül ezt az igen különleges állatot.
A kis pettyes macskacápa a porcos halak osztályába tartozik, ezen belül is a macskacápafélék családját erősíti. Élőhelyét tekintve elsősorban a Földközi-tengerben, az Adriában, az Északi-tengerben és az Atlanti-óceán egyes – alapvetően északi – részein gyakori, mindazonáltal az angolszász partoknál is találkozhatunk egy-egy példánnyal.
Egy testes, teljesen kifejlett kis pettyes macskacápa legjobb esetben is összesen 1 méteresre nőhet meg, valamint testsúlya is nagyjából 1 kilogramm körül éri el a maximumát. Igen karcsú állat: hosszúkás, áramvonalas teste leginkább egy vízi kígyóéhoz hasonlít, melynek keresztmetszete gyakorlatilag kör alakú. Mozgása sem tér el sokban: érdes tapintású, apró bőrfogakkal és foltokkal tarkított bőre – ahonnan a kispettyes elnevezést is kapta – izmos, játszi könnyedséggel veszi a vízben felmerülő akadályokat. Nem csupán bőre tarkított fogakkal: állkapcsában is rengeteg apró méretű fog található. A macskacápa elnevezést nem kizárólag kecses, lopakodó jellege miatt kapta: napközben, amikor a tengerfenékre hatoló napsugarak némi világosságot csempésznek a környezetébe, pupillája összehúzódik, elkeskenyedik, így tekintete elsősorban egy átlagos, otthon lustálkodó házimacskáéra emlékeztet.
A kispettyes macskacápa éjjeli ragadozó, általában rákokat, polipokat, kisebb testű halakat, szardíniát, valamint egyéb puhatestű vízi élőlényeket fogyaszt. Éjjeli „bagoly” lévén napjai túlnyomó részét a tengerfenéken sziesztázva tölti, úgy 2-300 méter mélységben, energiát gyűjtve az éjszakai randalírozásra. Változatos, foltos színezete miatt, amely a fehértől a szürkén át egészen a barnás-kékig terjed, remekül beleolvad a környezetébe.
Ízletes, ámbár kissé rágós fehér húsát a dalmát tengerpart bizonyos szakaszain rendszeresen halásszák és árusítják nyersen, sütve vagy füstölve. Az általánosságban könnyebben elérhető vegyes haltálak mellett a cápahús elkészítésének különlegesebb módjai közé tartozik a nyársra húzott saslik, valamint az igencsak megosztó fogásnak számító cápauszony-leves. A fűszerezést tekintve, mint a legtöbb halféle esetében, itt is főként citromot érdemes használnunk, amelyet párosíthatunk póréhagymával, édesköménnyel, gyömbérrel, fokhagymával, míg a cápauszony-leves főként szójaszósszal, ecettel, kókusztejjel vagy egy kis fehérborral lesz a legínycsiklandóbb fogás. Ínycsiklandozó receptekért kattintson IDE!
Külön érdekességszámba megy, hogy halászati jelentőségénél sokkal fontosabb szórakoztató-látványossági szerepe: a kispettyes macskacápa a tengeri akváriumok egyik leggyakrabban bemutatott cápa fajtája. Mindemellett a búvárok egyik kedvenc mélytengeri partnere, mivel az emberre kevésbé veszélyes, csendesebb fajnak számít, valamint az egészen sekély víztől több száz méteres mélységig előfordulhatnak.
A kispettyes macskacápa szerencsére egyelőre nem számít veszélyeztett fajnak, bár a tengervizek állapotának nagy léptékű romlása őket sem hagyja hidegen. Mivel húsát főként az Adria bizonyos részein értékesítik, így nem különösebben vadászott fajról beszélünk – olykor-olykor feltűnhetnek egy kifeszített halászháló fogságában, azonban viszonylagos fogyasztói értéktelenségük miatt gyakran azonnal vissza is engedik őket a vadonba, ezzel biztosítva stabil fennmaradásukat.